elbeszélget
elbeszélget ige
1. tárgyatlan <Személy> vkivel bizonyos ideig szívesen beszélget; eldiskurál. A kormány tagjai elbeszélgettek a küldöttség tagjaival. Én, és a mindig kész emlékezet, … Majd elbeszélgetünk multam felett. (Tompa Mihály) Hosszan elbeszélgettünk az este. (Gárdonyi Géza) A homályba hanyatló kék ég alatt barátságosan elbeszélgettek. (Nagy Lajos) || a. tárgyatlan <Bizonyos időpontig> beszélget. Te még reggelig is elbeszélgetnél itt. (Vas Gereben) || b. tárgyatlan (költői) elbeszélget vkivel, vmivel: vkihez, vmihez többször kedveskedve szól. Leűlök a virág mellé És elbeszélgetek vele. (Petőfi Sándor)
2. tárgyas (ritka) Beszélgetés közben többször említ, emlegetve elmond vmit. [Petőfi] megtanulta azt, hogy a színház lakásnak nagyon hideg … Később tréfásan beszélgeté el akkori napjairól: „rózsa lugosokon háltam és felhőkkel takarózám.” (Jókai Mór) || a. tárgyas <Bizonyos időt> beszélgetve eltölt. A tanár elbeszélgette a magyar órát. Elbeszélgetők … az egész hosszú téli estét. (Petőfi Sándor) || b. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Vkihez, vmihez intézve mondogat, hajtogat vmit. Elvánszorgott odáig …, hol a Hétfalusy család … sírboltja állott … Órákig elbeszélget ott … bohó szavakat, amikre senkisem ügyel. (Jókai Mór) || c. tárgyas (ritka) Beszélgetés miatt elmulaszt vmit. Elbeszélgeti az utolsó villamost.
elbeszélgetés; elbeszélgetett; elbeszélgető.
