elbámul
elbámul ige
1. tárgyatlan Bámulatba esik, bámulat vesz rajta erőt. Elbámult, amikor a hírt meghallotta. Elbámult a nép, mikor ezt szemlélte. (Vörösmarty Mihály)
2. tárgyatlan Hosszabb ideig bámul, bámulva tölti az időt. Órákig elbámul a kirakatok előtt. El ne bámulj Átnyargaló vitézek fegyverén. (Vörösmarty Mihály) || a. tárgyatlan Magáról megfeledkezve bámul. Ejnye, de elbámultál!
3. tárgyas Hosszasan bámul vkit, vmit. Elbámulná estig a jövevényt. Órákig elbámulta a kirakatokat.
elbámulás; elbámulgat; elbámuló.
