eláztat
eláztat [l-á] tárgyas ige
1. Addig áztat vmit, míg teljesen el nem lágyul v. szét nem esik. Eláztatja vízben a keményítőt. Eláztatja a tésztát. || a. Eláztat vmit: <víz, kül. eső> hosszas hatásával vmiben károsodást okoz, esetleg tönkreteszi. Az eső eláztatta a szénát. Teljesen eláztatta a kalapomat az eső.
2. Eláztat vmit: <eső> vmely tervezett közös vállalkozás megvalósulását v. sikerét meghiúsítja. Az eső eláztatta a kirándulást, a mérkőzést.
3. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) Úgy leitat vkit, hogy az teljesen magatehetetlen lesz. Barátai eláztatták. Hiába hozattam neki … palackokat: nem bírtam eláztatni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagyon rossz színben tüntet fel vkit vki előtt; befeketít, bemárt. Magát kimentette, barátját azonban eláztatta. [Az ügyvédek] maguk áztatnak el, hogy a zsíros hivatalodba üljenek. (Tolnai Lajos)
eláztatás; eláztató; eláztatott.
