elaszik
elaszik [l-a] tárgyatlan ige
<Növény, gyümölcs rendsz. a hőségtől, szárazságtól> aszottá, száradttá, fonnyadttá válik. Az alma egészen elaszott. A sötétzöld oltok itt-ott a pagonyban … száraz nyáron sem asznak el soha. (Jókai Mór) Lehervadt a bimbóvilág S a bíbor rózsák mind elasztak. (Tóth Árpád) || a. (ritka) <Ember, állat, ill. testrész> rendellenes mértékben sovánnyá, aszottá, csonttá-bőrré válik.
elaszás; elaszó; elaszott.
