elárad
elárad [l-á] tárgyatlan ige
1. <Folyadék> nagyobb területen és mennyiségben elömlik, szétárad vhol. A víz eláradt a szántóföldeken. Zászlós Bulcsúnak balja az éles | Dárdától vérzik; mellén is hosszan elárad A buzogó friss vér. (Vörösmarty Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Nagy területen v. felületen> bőséges mértékben elterjed. Jóllét áradt el házon és mezőn. (Jókai Mór) Szélcsönd éveit élte akkor a világ, s még nem áradt el napjainkon a halál levegője. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elárad vkin, vmin: <vmely érzelem v. annak megnyilatkozása> teljesen áthatja, hatalmába keríti vkinek a lelkét, ill. szembetűnően láthatóvá lesz a külsején v. a magatartásán. Az öröm ragyogása áradt el rajta. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Elárad vmivel: megtelik vmivel. Mint tényt jegyzem meg, hogy nyelvünk eláradt ilynemű összetételekkel. (Arany János)
eláradás; eláradó; eláradt.
