elapad
elapad [l-a] tárgyatlan ige
1. <Folyó v. feltörő, kibuggyanó folyadék, kül. víz> mennyiségében addig csökken, míg folyása, ömlése meg nem szűnik. Elapadt a forrás. Elapadtak a könnyei. Elapad a teje: <nő emlője, állat tőgye> nem termel több tejet. A feltörő olaj néhány nap múlva elapadt. || a. (ritka, költői) Elapad a szem: látását veszti, megvakul. Apadjon el a szem, mely célba vevé. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmi mértékében, mennyiségében, működésében addig csökken, míg teljesen meg nem szűnik. Elapad a bevétel. Elapadtak a beszerzés forrásai. A kandalló tüze aludni kezd, lángjai elapadtak. (Eötvös József)
3. (népies) <Has, pocak> jóval kisebb lesz, v. egészen eltűnik.
elapadás; elapadó; elapadt.
