elannyira
elannyira [l-a] határozószó (mondatszó-szerűen) (választékos)
<Lezárt szerkezetű főmondat után, toldásként, fokhatározói v. következményes mellékmondat előtt:> olyan nagymértékben; olyan nagyon; olyannyira. [A papirsárkány] Ugyan neki rugaszkodik. | Elannyira, hogy a zsineg Szökéseit nem birja meg. (Arany János) Kezeivel türelmetlenül kalimpált a levegőben, elannyira, hogy ő is feldöntötte a poharát. (Mikszáth Kálmán)
