elámít
elámít [l-á] tárgyas ige
1. Hamis, hiú, tetszetős ígérettel elbolondít, megtéveszt, félrevezet vkit. A könnyen hivőket elámította. Mért mosolygál én előttem? | Engem el nem ámitottál; Jól tudom, hogy a mosoly Gyakran könnyek álorcája. (Petőfi Sándor)
2. Nagyfokú ámulatba, csodálatba ejt vkit. A sok csillogás elámította.
elámítás; elámítgat; elámítható; elámító; elámított.
