elállít
elállít [l-á] tárgyas ige
1. <Élettani folyamatot v. állapotot> megszüntet. Elállítja a fájdalmat, a vérzést. Csipkekendőjével a vérzést iparkodott elállítani. (Herczeg Ferenc) || a. <Mozgó, működő, kül. folyamatosan hangot adó gépet, szerkezetet> nem hagy tovább működni, működését megszünteti, ill. berregő szerkezetét elzárja. Állítsd el az órát, a (villany)csengőt! [Jászai Mari halálára.] Mint a munkás, ha elállítja gépeit | gyásza jeléül: állítsd el titokzatos | szövőszéked, Poézis! (Babits Mihály)
2. (elavult) <Haladó, mozgó embert, állatot> megállít. Futtában elállítá a gyorsan iramlót. (Vörösmarty Mihály)
3. (ritka) Vmit úgy állít vhová, hogy vele elföd v. eltorlaszol vmit. Egy szekrénnyel elállította a társbérlő szobájába nyíló ajtót.
4. (ritka) Más helyre állít, tesz vmit. Elállíthatnád a széket az útból.
5. (átvitt értelemben, ritka) Vkit elállít vmitől: eléri, hogy vki eláll vmely szándékától.
6. (népies) Vkit elszegődtet vhová vmilyen állandó munkára. Amikor a fia tizenkét éves lett, elállította a kanászbojtárnak.
elállítás; elállítgat; elállítható; elállító; elállított; elállíttat.
