elalél
elalél [l-a] tárgyatlan ige
Ájulásszerű, magatehetetlen állapotba esik, az eszméletlenségig elbágyad, elgyengül. Elalélt a vérveszteségtől. Hogy esett a rablás? nem tudom azontul; Elaléltam ismét erős fájdalomtul. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) <Személy, testrész> a tehetetlenségig elgyengül, elfárad. A kardot se birom tartani már, elalélt a testem egészen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
elalélás; elaléló; elalélt.
