elagyabugyál
elagyabugyál [l-a] tárgyas ige (bizalmas)
Alaposan, nagyon elver, elpáhol, eldönget. Úgy elagyabugyálták, hogy ágynak esett. Az öreget bizony „jól elagyabugyálták”, ami egyesekben ámulatot, másokban kárörömet keltett. (Kosztolányi Dezső)
elagyabugyálás; elagyabugyáló; elagyabugyált.
