ékítmény
ékítmény főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (választékos) Épületeken, bútorokon és más használati tárgyakon alkalmazott, az illető tárgyhoz illő, alakjával és rendeltetésével összhangban levő művészi dísz; díszítmény, ornamentum. Ókori, modern ékítmény; a homlokzat ékítménye. || a. (katonaság, régies) Hadi ékítmény: egyes, hadi érdemekért adományozott rendjelek, kitüntetések különleges díszítménye (két egymást keresztező kard, tölgy-, ill. babérkoszorú stb.). Vaskoronarend hadi ékítménnyel.
2. (választékos) Dísz, dísztárgy, ékesség. A festmények a lakás legszebb ékítményei. Minden báli ékítménye … rendben volt. (Tolnai Lajos)
ékítményes.
