ékezet
ékezet [ë-e v. e-e] főnév -et, -e [ë, e] (nyelvtudomány)
Némely magánhangzó betűje fölé tett írásjel, amely rendsz. a jelölt hang hosszúságát, rövidségét, hangsúlyosságát, esetleg a betű hangzásbeli értékének vmely módosulását érzékelteti (pl. ', ", ˙, ¨, `, ~, ^ stb.; alkalmazva: á, ő, i, ö, à, ϖ, ê stb.). Egyszerű, páros ékezet; ® éles ékezet; hajtott, tompa ékezet. Kiteszi az ékezetet.
ékezetes.
