ékeskedik
ékeskedik [ë-ë v. e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
1. (költői) Ékesnek v. ékesen mutatkozik. Örök tavasz, örök forradalom, Óh, ékeskedjél, mindig ékesebben. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben, régies) Ékeskedik vmivel: vmely jeles tulajdonságával kitűnik. Öreg szüleimnek, kik pátriárkai kegyességgel ékeskedtek, egyetlen fia lévén a háznál, velök együtt olvasgattam a szentírást. (Arany János)
3. (választékos) <Tárgy értékénél, szépségénél fogva> díszként van vhol; díszlik. Munkácsy-kép ékeskedik a szobájában. Sok kitüntetés ékeskedik a mellén. Tulipánvirágok ékeskedtek a falon. (Herczeg Ferenc)
4. (bizalmas, gúnyos) Éktelenkedik. Ruháján elöl egy nagy zsírfolt ékeskedett. A díványon egy ottfelejtett portörlő rongy ékeskedett.
Szólás(ok): ld. toll.
ékeskedés; ékeskedett; ékeskedő.
