egyszeriben
egyszeriben [ë-ë-e] határozószó, (népies) egyszeribe [ëtyszëribe v. ëccëribe]
Késedelem és előkészület v. átmenet nélkül; azonnal, rögtön. Egyszeribe futok, csak felöltözöm. (Vörösmarty Mihály) Egyszeribe elment attól a labancnak a verekedő kedve. (Jókai Mór) || a. Hirtelen elhatározással. Menyhért úr egyszeriben készen volt a lovakat megtekinteni. (Jókai Mór) Megragad egy lánykát, egyszeribe, sebten. (Tolnai Lajos)
