egységbontó
egységbontó melléknév és főnév (sajtónyelvi)
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki az egységet (2) megbontja, széthúzást, egyenetlenséget okoz. Egységbontó felbujtók.
2. Ilyen személy(ek)től származó, vele, ill. velük kapcsolatos. Egységbontó aknamunka, irányzat.
II. főnév Egységbontó személy. Az egységbontók vádaskodásai nem értek célt.
