egyoldalú
egyoldalú [ëggyoldalú; gy-o] melléknév -an v. -lag, -bb
1. (ritka) Olyan <tárgy>, amelynek csak egy oldala (3) van. Egyoldalú háztető, korlát.
2. (átvitt értelemben) Csak az egyik fél [2] (I. 5) részéről megnyilvánuló, a másik fél részvétele, viszonzása nélküli. (1945 előtt) Egyoldalú jegyzőkönyv: <lovagias eljárásban> az elégtételt követelő fél megbízottai által arról a tényről felvett j., hogy a másik fél az elégtételadást megtagadta; egyoldalú szerelem, vonzalom; egyoldalú tüzérségi tevékenység. || a. (jogtudomány) Csak az egyik fél [2] (I. 5) akaratnyilvánításából létrejött, csak az ő jogi nyilatkozatán alapuló <jogügylet>. Egyoldalú kereskedelmi ügylet: olyan k. ü., amely csak az egyik fél szempontjából tekinthető annak (pl. a biztosítás elvállalása a biztosító részéről); egyoldalú szerződés: olyan sz., melyben csak az egyik fél kötelezi magát, a másik fél csak jogot szerez vmire. Az ajándékozás, felmondás, végrendelet egyoldalú jogi cselekmény, ill. szerződés.
3. (átvitt értelemben) Csak egy szempontot figyelembe vevő, más szempontokat, körülményeket nem mérlegelő, figyelmen kívül hagyó. Egyoldalú felfogás, ítélet, nézet, vélemény. Egyoldalúan nézi, ítéli meg a helyzetet. || a. Csupán egyetlen, szűkebb területre korlátozódó. Egyoldalú ismeretek, műveltség, szaktudás. || b. Ilyen képzettségű, ilyen érdeklődésű <személy>. Egyoldalú ember.
egyoldalúság.
