egymásután
egymásután [s-u] főnév -t, -ja (csak egyes számban)
1. Időbeli sorrend, amelyben az egyik a másikat követi. A napok gyors egymásutánja. Gyors egymásutánban veszítette el fiait. Az események egymásutánját nehéz volt megállapítani. Az atmoszféra egy-egy atomja megromlott ételszagokat hömpölygetett az orrom alá, melyek gyors egymásutánban váltakoztak különböző ernyedt [= erjedt] anyagokkal. (Mikszáth Kálmán) A páter gyors egymásutánban megivott [két üveg sört]. (Krúdy Gyula)
2. Térbeli sorrend, amelyben az egyik a másik után következik. Az úton haladó autók egymásutánja. A felvonulók végtelennek látszó egymásutánban haladtak el az emelvény előtt. Alakok rohantak velük szembe, hosszú egymásutánban. (Mikszáth Kálmán)
3. Az a sorrend, amelyben az egymással meghatározott viszonyban levő mozzanatok logikai rendben követik egymást. A számok egymásutánja; a logikai érvek egymásutánja.
egymásutáni.
