egykorú
egykorú melléknév
1. Ugyanolyan korú <személy, ritk. dolog>; egyidős, egyívású. Egykorú vele. Ez a ház egykorú velem. Péter és Pál egykorúak. Madarásztam … Több egykoru társsal. (Arany János) Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, | csupán örökkel; s én örökkön állok. (Babits Mihály–Dante-fordítás)
2. Ugyanabban az időben élt <személy> v. történt <dolog>. Egykorú szemtanúk, események. || a. Ugyanabból a korból való, származó <dolog>. Egykorú feljegyzések, okmányok. A párizsi eseményeket az egykorú lapokból tanulmányoztam. (Jókai Mór)
egykorúság.
