egykor
egykor [ë] határozószó, (régies) egykoron [ë] (irodalmi nyelvben, választékos)
1. Vmikor a távoli múltban, vmikor régen. Történt egykor, hogy …; egykor és most; egykor régen: valamikor régen. Hiszen mosolygál egykoron felém … (Vörösmarty Mihály) Egykor régen Szél urfival | Fogadott az öreg Nap. (Gyulai Pál) S már alig-alig érdekel Egykor imádott, furcsa sorsom. (Ady Endre) Szeme … egykor bohókás, nyájas mosollyal nézett a világba. (Krúdy Gyula)
2. Valamikor a jövőben. Majd egykoron tán pusztai halmomon Megáll az ifjú. (Vörösmarty Mihály) Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd. (Petőfi Sándor) Ha megtaláltok egykor az útfélen, – Adjatok egy szűk sírt. (Arany János)
egykori.
