egyidejűség
egyidejűség [gy-i] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Az egyidejű melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Az események egyidejűsége.
2. (nyelvtudomány) Az a viszony, amelyben a melléknév állítmányával kifejezett folyamat v. állapot ugyanabban az időben megy végbe, ill. áll fenn, mint a főmondat állítmányával kifejezett folyamat v. állapot. || a. (nyelvtudomány) Hasonló időbeli viszony ugyanazon mondat igenévi bővítménye stb. és állítmánya közt.
egyidejűségi.
