egyeztető
egyeztető [ëggyesztető] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan <személy v. közösség>, aki, ill. amely egyeztet. A feleket egyeztető bíró; (1945 után) egyeztető bizottság: a) a közületek és a közületi vállalatok közt felmerülő jogviták eldöntésére intézményesített, a bíróság hatásköréből kivont külön b.; b) a munkaadó és a munkavállalók (szakszervezet) kiküldötteiből alakított b., mely a munkáltató és a munkavállaló közt felmerülő munka- és bérügyi vitákban dönt. Üzemi egyeztető bizottság; területi egyeztető bizottság. || a. Egyeztetésre vonatk., egyeztetéssel kapcs. Egyeztető eljárás; egyeztető javaslat.
II. főnév -t, -je [e] Egyeztető személy. Az egyeztetők egyik nézetet sem vetik el teljesen.
