egyező [1]
egyező [1] [ëggyező] melléknév -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Olyan, ami egyezik (1); külső v. belső mivoltában vmivel azonos, egyforma; egybeeső; vmivel összhangban levő; összeillő. Vmivel egyező; egymással szó szerint egyező; egyező feltételek, jellemek. Küldök egy virágot … Bús szívemmel egyezőt. (Vörösmarty Mihály)
2. (nyelvtudomány) Olyan, ami nyelvtanilag egyezik (4) vmivel. A jelzett szóval nemben és számban egyező jelző.
egyezőség.
