egyetlenegy
egyetlenegy [ëggyetlenëggy; n-e] számnév, tőszámnév (az „egy” fogalmának nyomósított jelölőjeként)
I. (melléknévi)
1. Semmivel sem több, mint egy. A könyvben egyetlenegy jól jellemzett alak sincsen. Egyetlenegy gyermekét elvesztette a háborúban. Akkor még egyetlenegy újság jelent meg Pesten. (Vas Gereben) Nagyon kicsi … volt lakásnak. Egyetlenegy kis szoba. (Móricz Zsigmond)
2. (kedveskedő) Drága, kedves, szeretett. [A talizmán] egyetlenegy férjét, szerelmesét megóvja kard élétől. (Jókai Mór)
II. (főnévi) (költői) Egyetlenegy, főleg szeretett, kedves, szívünkhöz igen közel álló személy. Szeretőmhöz küldöm Haldokló lelkemet, Az egyetlen egyhez, Ki engemet szeret. (Petőfi Sándor) Itt vagy, enyim vagy hát én egyetlen-egyem! (Arany János)
