egyetemleges
egyetemleges [ëgyetëmlegës] melléknév -en, -ebb [e, e] (jogtudomány)
Vmely ügyben érdekelt minden személyre kiterjedő, közös, együttes <kötelezettség>. Egyetemleges felelősség, kezesség, kötelezettség. Valami harminc évvel ezelőtt a falu gazdái egyetemlegesen megvettek vagy száz hold legelőt. (Móricz Zsigmond) || a. Ilyen kötelezettséggel terhelt <személy>. Egyetemleges adós, hitelező.
egyetemlegesség.
