egyes-egyedül
egyes-egyedül [ëggyesëgyedül] határozószó
1. Egészen, teljesen egyedül (1). Egyes-egyedül ül a szobában. Egyes-egyedül őt szereti. Egyszer mikor Péter a lánnyal egyes-egyedül maradt otthon, kijött a szóbeszéd közben, hogy hova való ő … (népköltés) A torony áll még egyes-egyedűl. Ez is maholnap már halomra dűl. (Petőfi Sándor)
2. <Gyak. csak szóval nyomósítva:> minden mást mellőzve, kizárva; kizárólag, csupán(csak). Egyes-egyedül (csak) erről volt szó. A vágyban érezte egyes-egyedül a legnagyobb örömet. (Bársony István) Halálos gyötrelmünkben a háború kérdése most már egyes-egyedül az ő személyében öltött testet. (Kuncz Aladár)
