egyenrangú
egyenrangú [ëgyenrangú] melléknév és főnév -t, -ak, -ja
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vmely tekintetben egyenlő értékű, képességű vkivel, ill. akit vmely közösségben v. a társadalomban másokkal egyenlő elbánás, megbecsülés, rang illet meg. Egyenrangú ellenfél. Minden dolgozó egyenrangú tagja társadalmunknak. Nincs az a két család a világon, mely egyenrangúnak tartaná magát. (Móricz Zsigmond)
2. Olyan <dolog>, amely éppen olyan fontos, jelentős, mint valamely más hasonló. Egyenrangú fontosságú feladat. Ebben neki teljesen egyenrangú szerepe volt veled. Maga Liszt is vitatta, hogy a valódi művész és zeneköltő egyenrangú munkát végez. (Péterfy Jenő)
II. főnév Egyenrangú személy. Azzal a bátorsággal, őszinte szívélyességgel sietett a rokont átölelni, mely egyenrangúak között semmi visszatetszést nem szülhet. (Tolnai Lajos)
egyenrangúság.
