egyenetlenség
egyenetlenség [ëgyenetlenség] főnév -et, -e [ë, e]
Általában az egyenetlen melléknévvel kifejezett tulajdonság.
1. Vminek egyenetlen (1), nem egyenes, nem sík, nem sima volta, felülete. Felületi, szövési egyenetlenség; a pálya, a talaj, az út egyenetlensége. || a. (rendsz. többes számban) Vmely felület sík voltát, simaságát megbontó, zavaró kiemelkedés v. bemélyedés. A lemez egyenetlenségei. Elsimítja az udvar egyenetlenségeit.
2. (átvitt értelemben) Vmely műalkotásnak v. az alkotás módjának az a tulajdonsága, hogy jellegében, minőségében nem egységes, ill. az ezáltal keletkezett eltérés(ek összessége). Az ecsetkezelés, a szerkesztés egyenetlensége. A stílus egyenetlensége(i).
3. (átvitt értelemben) Egyetértés hiánya, civódás, viszály. Egyenetlenséget szít, támaszt vhol, vkik közt. Elsimult köztük az egyenetlenség. Mentől inkább fogyunk, annál inkább szaporodik az irígység és egyenetlenség. (Mikes Kelemen)
