egyenesen
egyenesen [ëgyenësen] határozószó
1. Egyenes (1) irányban, oldalra le nem térve. Menj erre, egyenesen. Ez az út egyenesen a kilátóhoz vezet. Szóláshasonlat(ok): egyenesen, mint a ® nyíl. A gólya … alább-alább ereszkedik, és leszáll egyenesen a Fodorék házára. (Gárdonyi Géza) Egyik csapat egyenesen bement a falu széles utcáján. (Móricz Zsigmond)
2. Többé-kevésbé függőlegesen, nem ferdén. A hordó egyenesen áll. Egyenesen állítja fel a zsákokat. Felhágott már a nap a dél hév pontjára, Egyenesen omlik lefelé súgára. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Feszes testtartással, kihúzott derékkal. Állj, ülj egyenesen!
3. (átvitt értelemben) Közvetlenül. Egyenesen onnan jövök. Egyenesen tőle kaptam az utasítást.
4. (átvitt értelemben, tájszó) Tétovázás nélkül; azonnal. Ment a feleségéért egyenesen.
5. (átvitt értelemben) Kertelés nélkül, őszintén, nyíltan, kereken. Véleményét egyenesen megmondta neki. Mondjuk ki egyenesen, ami igaz, igaz, a backfisch Vilmácska sem maradt iránta hidegen. (Mikszáth Kálmán)
6.* (fokozó értelemben) (átvitt értelemben, bizalmas) Éppenséggel, valósággal, a szó szoros értelmében; éppen. Ez egyenesen nevetséges. A végrehajtási utasítás egyenesen ezt tartalmazza. Egy … csokortól, melyből pávatollak nyúltak ki, egyenesen rettegett. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
