egybesző
egybesző tárgyas ige
1. (ritka) Egymásba sző. Egybeszőtte a különböző színű fonalakat. || a. (átvitt értelemben) Én Istenkém, | ég és föld szövője, sződd | egybe minden bogárkádat. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Gondolatokat, lelki jelenségeket> társít, összekapcsol. Egybeszőtte a valóságot és emlékeit.
egybeszövés; egybeszövő; egybeszőtt.
