egybehangzik
egybehangzik tárgyatlan ige
1. (zene) <Két hang> kellemes összhangként, esetleg egy hangként hangzik (mint pl. az alaphang és a quint, ill. az alaphang és az oktáv).
2. (átvitt értelemben, régies) Összhangban van v. összhangba kerül; összeillik, vmilyen téren egymáshoz idomul. Nem voltunk mi már egymás bolondjai valaha? És aztán, hogy egybehangozzék velünk, nem csináltuk-e bolondok házává a házunkat? (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, ritka) <Többféle hír, vallomás, tanúság stb.> megegyezik egymással, ellentmondás nincs bennük. A két vallomás egybehangzik.
egybehangzás.
