durrog

Teljes szövegű keresés

durrog tárgyatlan ige -ott, -jon (hangutánzó)
1. <Ismétlőfegyver v. egymás után megszólaló több fegyver, ritk. több ágyú> többször, egybefolyóan durran. Durrog a forgópisztoly, gépfegyver.  Az ágyúk | … szüntelenűl durrogtak Egerre. (Vörösmarty Mihály)
2. (csak többes számban) <Palackokból gyorsan, egymás után kirántott v. kivetett dugók, főleg pezsgősüvegeké> ismételten, egybefolyóan durranó hangot adnak.  Durrogtak a dugók, s apró ezüst szökőkutak habzottak föl. (Babits Mihály)
3. <Ostor> pattog. Durrog az ostor. || a. <Személy, ostorral> pattogtat; durrogat.  Egy árvalányhajas kalapú pásztorlegény ballag, és hosszú ostorral durrog. (Gárdonyi Géza)
4. (ritka, tájszó) Nagyokat durranva, erősen pattogva ég, ropog.  A száraz fa durrogni kezd. (Vas Gereben)
5. (bizalmas) Egymás után többször hangosan szellent.
durrogás; durrogó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT