dülöngél

Teljes szövegű keresés

dülöngél tárgyatlan ige -t, -jen [ë], (tájszó) dőlöngél
<Részeg ember> jobbra-balra dülöng, tántorog. Alig volt jártányi ereje, csak dülöngélt.  Dülöngélt jobbra-balra, mint egy részeg szúnyog. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen lépésekkel megy vhová. A kocsmából dülöngél hazafelé.
Igekötős igék: bedülöngél; eldülöngél; hazadülöngél; kidülöngél; visszadülöngél.
dülöngélés; dülöngélő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT