düledék

Teljes szövegű keresés

düledék [e] főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e] (irodalmi nyelvben)
1. Tönkrement, romba dőlt épület maradványa, romja.  Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék! (Kölcsey Ferenc) Kénytelen volt abbahagyni az ajtó- s ablaktalan düledéket. (Arany János) Jobbra a kopár dombon régi épület csonka düledékje barnállott. (Mikszáth Kálmán)
2. jelzői használat(ban) Romba dőlt v. düledező, romba dőlés előtt álló.  [Az enyészet istene] a düledék palotán fölütötte tanyáját. (Vörösmarty Mihály) Düledék hazámra Uj viharnak közeledtét látom. (Petőfi Sándor) Az Árok-utcában csupa földbesüppedt, düledék viskó van. (Kosztolányi Dezső)
düledékes.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem