dühödik

Teljes szövegű keresés

dühödik [dühödik] tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jék (-jön) (költői, régies)
<Személy> a düh állapotában van, v. ebbe az állapotba jut; dühöng.  Ajkát méreg haboztatta, És dühödve vítt velem. (Kölcsey Ferenc) Dühödtek egymás ellen s … vicsorgattak fogat. (Arany JánosArisztophanész-fordítás) || a. (átvitt értelemben, ritka) <Természeti v. emberi erő> tombol, dühöng.  Még folyvást dühödött a harc. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: feldühödik; megdühödik; nekidühödik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT