dugó
dugó főnév és melléknév
I. főnév -t, -ja
1. Rendsz. kör alakú nyílás elzárására való, különféle anyagból készített, alul elkeskenyedő kis henger alakú tárgy. Műanyag dugó; parafa dugó; halászzsinórra kötött dugó; a borosüveg, a hordó, a kád, a lefolyócső, a mosóteknő, a palack dugója; dugóval elzár vmit. Pattogtak a dugók, habzottak a sörök. (Krúdy Gyula) A parfűmös üvegdugójával megérintette a tarkóját. (Hunyady Sándor)
2. (villamosság) Nem rögzített villanyvezetéknek, rádió, telefon stb. vezetékének foglalatba erősített, kemény fémből készített, a konnektorba dugható vége. Villás dugó.
3. Általában olyan anyag, tömeg, amely vmely nyílásban, járatban halmozódott fel, s annak eredeti rendeltetését akadályozza. || a. (műszaki nyelv) <Vízvezetékben> a lefolyócsövet eltorlaszoló anyag. || b. (orvostudomány) Olyan elváltozás, amely a szervezetben vmely üreges szervet vagy csőrendszert elzár.
4. (sport, bizalmas) Gól. Két dugót lőtt.
5. (iskolai, argóban) Szekunda. Beszedett egy nap két dugót.
6. melléknév• (argóban, bizalmas) Kisfiú. Te kis dugó!
Az I. 6. sz. jelentésben az melléknév betűk (a szám után) törlendők.
II. melléknév Olyan, aki, ami (vhova) dug vmit. A fülébe vattát dugó ember; a kezét fázósan zsebébe dugó fiú; a lyukba palántát dugó kertész.
Szóösszetétel(ek): 1. dugóbiztosíték; dugóburkolat; dugócsavar; dugógyártás; dugóhely; dugókereskedő; dugókészítő; dugószeg; 2. banándugó; üvegdugó.
dugócska; dugóz.
