drukk
drukk* főnév -ot, -ja (csak egyes számban) (bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
A drukkol igével kifejezett állapot; szorongó izgalom. Erőt vett rajta a drukk. Nagy drukkban van. Egész lényére kiült a drukk, a szorongás. (Babits Mihály) Csak úgy égett az arca a drukktól. (Móricz Zsigmond) || a. (iskolai és sport, elavulóban) Szurkolás.
drukkos.
