dosztig
dosztig* határozószó (főleg mondat végén, toldásszerűen) (bizalmas)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Mértéken felül, fölös mennyiségben; jóllakásig, untig. Van belőle dosztig. Eszik dosztig. Volt ott ennivaló dosztig. Dosztig van vmely dologgal: most már elege van belőle; torkig van vele. Ma együtt iszunk dosztig. (Jókai Mór)
