döngicsél

Teljes szövegű keresés

döngicsél tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
<Repülő rovar> erősödő-gyengülő, meg-megszakadó, halk, zümmögő hangot ad.  A táj csendes. Csak a méhek döngicsélnek körülöttem. (Gárdonyi Géza) A szúnyogok a fénytől becsalogatva ellepték a szobát, füle körül zümmögtek, döngicséltek. (Kosztolányi Dezső)
döngicsélés; döngicsélő.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT