döng
döng ige -ött, -jön (csak 3. személyben) (hangutánzó)
1. tárgyatlan <Kisebb üres v. üreges tárgy, testrész> ütésre tompa, visszhangzó, mély hangot ad. Döng a hordó; döng a háta, a melle az ütéstől. Kivevén kezéből a tülköt, úgy veré azt annak hátához, hogy szintúgy [= szinte] döngött. (Jókai Mór) Még éjjel is döng … a sok hordó és szüreti kád. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyatlan <Olyan tárgy, amely mögött v. alatt üres tér van,> ilyen hangot ad. Becsapja az ajtót, csakúgy döng; döng a kapu a dörömbölésüktől. Döngött a palánk, ahogy a gyerekek nekirúgták a labdát. Döng a deszkabástya Miklósnak megette. (Arany János) A döngve becsapódó ajtó elriasztotta a varázslatot. (Kuncz Aladár) || b. tárgyatlan <Föld, padló> tompán visszhangzik, tompa hangot adva reng, dübörög. Döng lépései alatt a padló. Tombol a két vívó, döng a föld alattok. (Arany János) A búbos kövezet a kapu alatt rejtelmesen döngött. (Krúdy Gyula) || c. tárgyatlan (választékos) <Vminek nekicsapódó v. ütődő súlyos tárgy, erős, súlyos lépés> ilyen hangot ad, folyamatosan előidéz. Döngött csizmája a márványon. (Babits Mihály) Kiszáradt hasábfák döngenek, | amint dobálják őket a vagonból. (József Attila)
2. tárgyatlan <Kisebb rovar repülés közben> szárnyával folyamatosan halk, egyenletes, zümmögő hangot ad. Döng a légy. Egy kis méh ott döngött a füle körül. Darazsak döngtek a vadszőlő pirosló levelei között. (Krúdy Gyula) És döng a szúnyog az ablakszitán [= a szúnyoghálón], | picike, véres, cincogó cigány. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (népies) Döng vmit: ilyen hangot hallatva vmi körül röpköd. A légy döngi a tejfölt. || b. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) Döng vmit: vmi körül csapatosan lebzsel, nyüzsög. [A liget útját,] Az árnyasabbat sok nép döngi, És bűzös mint a döghalál. (Arany János)
Igekötős igék: beledöng; feldöng; visszadöng.
döngő.
