döccen
döccen [e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë] (hangutánzó)
1. <Döcögve haladó jármű, ritk. ember egyenetlen úton, főleg hepehupás köveken, rendsz. némi zajjal> egyet rázódik, ugrik; zökken, zöttyen. Nagyot döccent a szekér.
2. (átvitt értelemben) <Verselés (kisebb) ritmusbeli hiba, egyenetlenség miatt> egy helyen nem szabályos menetű, nem folyik simán, megtörik. Itt döccen a vers(elés).
Igekötős igék: megdöccen; kidöccen.
döccenés.
