disztichon
disztichon [i-ch] főnév -t, -ok, -ja (irodalomtudomány)
Egy hexameterből és egy pentameterből álló verstani egység v. versszak; párvers. (Pl. Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd örökűl, ha kihúnysz: A haza minden előtt. (Kölcsey Ferenc) Kisfaludy Károly Mohácsa disztichonokban van írva.
disztichonos.
