díszítő
díszítő melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -en v. -leg [e, e] -bb
1. Olyan, ami díszül (1–2) alkalmas, haszn. Díszítő motívum; díszítő művészet: dísztárgyakat alkotó, épületek díszítését (1–3) tervező és végző művészeti ág; iparművészet (pl. kerámia, ötvösség). A szobát díszítő virágok; a falat díszítő képek.
2. Olyan <személy>, aki díszítéssel rendsz. hivatásszerűleg foglalkozik. A színpadot díszítő munkás. || a. Olyan <tevékenység>, amelynek feladata a díszítés. Díszítő ipar, munka, művelet.
II. főnév -t, -je [e]
1. (film, színház) Színpadi díszítő, díszletező munkás. A díszítők gyorsan átrendezték a színpadot.
2. (film, színház, régies) Színpadi díszletfestő, díszlettervező. A legjobb költő is, … nem tehet róla, ha némileg a színházi díszítő ecsetjével fest. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): díszítőárkád; díszítőelem; díszítőírás; díszítőrajz.
díszítői; díszítős.
