diszharmónia
diszharmónia főnév ..iát, ..iája (régies írva: disharmonia is)
1. (zene) <Zenedarabokban v. vmely részükben> az összhang hiánya, néha művészi kifejező szándékkal alkalmazva. Modern zeneszerzők néha művészi hatást érnek el diszharmóniával. || a. (művészettörténet, irodalomtudomány) Össze nem illő részek, elemek együtt v. egymás mellett való előfordulása, amely a műélvezőre zavarólag v. kellemetlenül hat. Ezen a képen a zöld és kék szín egymás mellett diszharmóniát kelt.
2. (választékos) Összhang hiánya; egyenetlenség, nézeteltérés. A jóbarátok között egy kis diszharmónia támadt. Megúntam … Az egyhangú, szabályos életet … Küzdést kivánok, disharmóniát. (Madách Imre) Sejtette, hogy ebben az emberben … az imponáló szigor és nyugalom valami nagy belső diszharmónián alapul. (Babits Mihály)
