díszes
díszes [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Díszekkel, díszítéssel ellátott, ill. egyéb tulajdonsága(i) miatt különlegesen szép v. ünnepélyes hatást keltő <tárgy, dolog>. Díszes egyenruha, páholy, palota, terem; díszes könyv; díszes külsejű villa. Minél beljebb haladunk a királyi palota felé, annál díszesebbek és nagyobbak a sátorok. (Gárdonyi Géza)
2. Ünnepélyes, fényes külsőségek között végrehajtott v. végbemenő <cselekmény, esemény>. Díszes felvonulás, fogadtatás, ünnepség, szertartás. || a. (régies) Méltóságteljes, szép <magatartás, testmozgás>. Díszes magatartású … negyvenes férfi. (Jókai Mór)
3. Olyan <munkakör, méltóság>, amely tekintélyt, díszt (6) ad vkinek; tekintéllyel járó. Díszes állás; díszes rang. Az egész világ tisztában van vele, minek köszönheti ő nagyméltósága díszes állását. (Ambrus Zoltán)
4. (ritka, irodalmi nyelvben) Kellemes, bájos, kies <tájék, vidék>. A díszes Tempe határin | Nem hallják szavadat fiaid. (Vörösmarty Mihály)
5. (választékos) Vezető szerepet játszó, tekintélyes, előkelő, magas rangú <személy v. csoport>. Sok díszes vendég volt meghíva ebédre. Díszes társaság gyűlt egybe. Ha … díszes körbe gyűlsz, Ha szárnyakon röpít a gőz dagálya, … | Széchenyié mind ez emlékezet! (Arany János) Díszes közönség lakja a villákat. (Jókai Mór)
6. (bizalmas, gúnyos) Megvetésre méltó, hitvány, semmirekellő, haszontalan <személy, csoport>. Díszes alak, fráter; díszes firma ¬; díszes banda, család, társaság. Díszes figura vagy. Mondhatom. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, gúnyos) Csúnya, rendetlen, idomtalan, idétlen <tárgy, ruha, kifejezés>. Díszes egy csokor! Ebben a díszes ruhában csak nem mehetek emberek közé?
díszesség.
