díszeleg
díszeleg [ë-ë] tárgyatlan ige ..lgek [ë], ..lgesz [e] v. -sz, ..lgünk, -tek [ë], -nek v. ..lgnek [e, e]; -tem, ..lgett, -jen [e, ë, ë]; -ni v. ..lgeni [e]
1. (ritka) <Tárgy> vminek díszéül, díszeként van, áll, pompázik vhol. Az ablakban egy cserép muskátli díszeleg. A parti mezőkön | … buja bőségben díszelgnek a nagy fejü mákok. (Arany János) A tulipán s a liliom … teljes pompában díszelegnek. (Bársony István)
2. (rosszalló, gúnyos) <Ember> díszes külsejével, megjelenésével, ruházatával, előkelő helyzetével hivalkodva pompázik; parádézik. Új ruhában díszeleg. A néptribúnok … oly tekintéllyel diszelgenek, mit Nem tűrhet a nemesség. (Petőfi Sándor–Shakespeare-fordítás)
3. (rosszalló, gúnyos) <Értéktelen v. dísztelen dolog rendsz. más, értékes v. díszes dolgok között> oda nem illő módon foglal helyet. Könyves polcán a remekírók között ott díszeleg egy csomó ponyvaregény is.
díszelgő.
