dísz
dísz főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vminek ékesebbé, ünnepélyesebbé tételére való, vmit széppé v. szebbé tevő tárgy, dolog. Ruhájának egyedüli dísze egy piros szekfű. A vázát dísznek tették az asztalra. Állott egy magas diófa, | Diszeűl a Pál kertjének. (Arany János) Tömött arany díszét fejem fölé lehajtja A … szelíd rekettye. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) Olyan személy, dolog, aki, amely nem tulajdonképpeni hivatását tölti be, hanem inkább csak a látszat kedvéért van vhol. Csak dísznek van itt. Ne csak dísznek tartsátok, adjatok neki valami munkát is. || b. (átvitt értelemben) Kötelezettségekkel nem járó kitüntetés, megtiszteltetés. Hivatalát csak dísznek tekintette.
2. (művészettörténet) Díszítő elem, ékítmény; nem szerkezeti jelentőségű díszítés. A rokokó korbeli épületekben nagyon sok a dísz. Széklábat csináltam … Soká könyörgtem, hagyják módosítnom. Engedjék, hogy véssek rá holmi díszt. (Madách Imre)
3. Ünnepélyesség, ünnepélyes szertartás, pompa. Katonai dísszel temették el.
4. Díszes, ünnepi öltözet; díszruha. Díszbe vágta magát. Az őrnagy Zalkovszky temetéséről jött és teljes díszben volt. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Helynek, helyiségnek, épületnek feldíszített, díszes állapota. A város május elsejére ünnepi díszbe öltözött.
5. Dicsőség, becsület. Díszére válik v. szolgál vmi. Ez a tanuló az iskola díszére válik. [Hajnóczynál] tisztább lelkű, nemzete díszéért inkább lángoló … embert nem ismerek. (Kazinczy Ferenc) Nékem harc jutott csak, nem dicsőség, Nem ellenség, mely által esni is dísz. (Madách Imre)
6. (választékos) Vminek a dísze v. dísze-virága: vmely közösségnek legkiválóbb tagja(i). Az iskola dísze ez a kitűnő tanuló. Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; Nem halt volna hazánk dísze, virága veled. (Kisfaludy Károly) || a. (tréfás, gúnyos) Vmely közösségnek szégyenére váló tagja(i). No te ugyan dísze vagy a családodnak.
Szóösszetétel(ek): 1. díszágy; díszállat; díszasztal; díszbeszéd; díszbetű; díszbojt; díszbokor; díszbunda; díszbútor; díszcsarnok; díszcsat; díszdoboz; díszedény; díszemelvény; díszépület; díszfeljárat; díszfogat; díszgomb; díszgyűrű; díszhal; díszhintó; díszhivatal; díszhuszár; díszjel; díszkabát; díszkivilágítás; díszkivonulás; díszkocsi; díszkoporsó; díszlak; díszlakoma; díszléc; díszlépcső; díszlovaglás; díszmadár; díszmente; díszmunka; díszműves; dísznyomás; dísznyoszolya; díszokmány; díszoszlop; díszöltöny; díszpalást; díszpálca; díszpalota; díszparipa; díszparaszt; díszpohár; díszsátor; díszserleg; díszsor; díszszeg; díszszék; díszszekér; díszszerszám; díszszoba; dísztál; dísztégla; dísztér; dísztoll; 2. asztaldísz; fejdísz; homlokdísz; karácsonyfadísz; levéldísz; lobogódísz; melldísz; oromdísz; szegélydísz; szobadísz; tarajdísz; virágdísz; záródísz; zászlódísz.
