disszonáns
disszonáns melléknév -an, -abb
1. (zene, művészettörténet, irodalmi nyelvben) Disszonancia (1, 4) miatt kellemetlenül ható, a disszonancia (1, 4) hatását keltő. Disszonáns akkord. A festményen a kék és zöld egymás mellett disszonánsan hat. Shakespeare tragédiáiban a mai nézőnek disszonánsak a komikus jelenetek.
2. (átvitt értelemben, választékos) Kellemetlenül zavaró, kirívó, vmihez oda nem illő, bántó <magatartás, megnyilatkozás>. Közbeszólása disszonánsan hatott.
