disputál
disputál ige -t, -jon (bizalmas)
1. tárgyatlan Vitatkozik; a maga igazát védi. Min v. miről disputáltok? Bent a vénebb atyafiság evett, ivott, kártyázott, disputált. (Tolnai Lajos) || a. tárgyatlan Felesel. Szemtelenül disputált vele.
2. tárgyas Vkibe, vkire disputál vmit: hosszas rábeszéléssel, kéréssel rávesz, rábír vkit, hogy hozzáfogjon vmihez, ill. hogy megtegyen, elhiggyen v. elfogyasszon vmit; ráerőszakol vkire vmit. Belém disputált még egy pohár bort. No de ott lesz a II-dik Toldi … Azt hiszem, hogy e második részt csak rám disputálták, azért nem akarok boldogulni benne. (Arany János) Az öreg engedett magába disputálni mindent. (Jókai Mór)
Igekötős igék: átdisputál; beledisputál; eldisputál; rádisputál.
disputálás; disputálgat; disputáló.
