dióhéj
dióhéj főnév
1. A dió (1) magvát borító, két félből álló, barázdás felületű, barna színű, csonthéjas burok. A dióhéj nagyon jól ég. Dióhéjból gyógyteát is főznek. Jobb volna … eldobni ezt a nagy világot, | mint egy dióhéjt. (Kosztolányi Dezső)
2. A diónak (1) legkülső, puha, zöld burka. A zöld dióhéj barnára festi az ember kezét. A zöld dióhéjat vászon- és kalapfestésre is használták.
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kis, könnyű, törékeny csónak; lélekvesztő. A hullámhegyek gerincén ott libegett egy kis törékeny dióhéj. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Dióhéjban v. dióhéjba szorítva: röviden, tömören, a dolog velejét összefoglalva; dióhéjban előad vmit. Dióhéjban elmondta a történteket. Az ifjú … a soproni levélnek tartalmát dióhéjban újra elmondá. (Vas Gereben)
